Terhesnapló: Elestem a lépcsőn munkába menet

Tildy terhesnapló terhesség kismama


31. hét


Ruhaválogatás



Előkerültek a picuri ruhák a szekrényből, ki is mostam őket. Áldom az eszem, hogy a fiunknak sikerült nagyjából 80-90 százalékban uniszex ruhákat bevásárolnom, pár sötétszürke vagy kék ruha van csak, de azok is olyanok, hogy ráadhatók lányokra. Nem vagyok ilyen szerencsés a bodykkal, körülbelül hatot találtam, ami átlapolós, és még kilenc, nagyjából egyszer használt belebújós. A belebújósokat még mindig utálom pici baba esetén, igen, tudom, hogy lefele is lehúzható nem csak a fején keresztül, ha épp összeszarta magát, de akkor sem szeretem. Pont.


Vennem kell még párat, mert ez így lehet kevés lesz. Be is szaladtam az első babás boltba, néztek rám nagy szemekkel, mikor „wrap around” réklis kinézetű bodyt kerestem. Egy sem volt, na nem baj, majd rendelek akkor máshonnét. A belebújósok meg mennek elajándékozásra a családban. 56-os rucikkal jobban állok, abból picit több van, de a fiamnál is úgy kellett elszalajtanom a férjem plusz ruhákért, mert az 56-os óriás volt rá, annak ellenére, hogy 53 centivel és 3510 grammal született. Még mindig azt gondolom, itt más a számozás, és az 56-os valójában 56-62 cm közt jó. Teljesen tisztán emlékszem, kellett pár koraszülött ruha, nem véletlen van a bodyk közt is olyan, ami 2.5 kg-os babára van tervezve, mert valójában az volt méretben jó rá születése után.


Kétballábas kismama



A héten munkába menet sikerült overgrundnál a lépcsőn lefelé jövet a szembejövő tömegben megbotlanom és a jobb lábamra esnem. Nem lett komolyabb bajom, az utolsó lépcsőfok volt. A jobb lábszáramra estem, ami ennek örömére a lila 50 árnyalatában pompázott a hét további részében. Sokkal jobban kell figyelnem közlekedésnél. Szerencsére már csak két hét bejárás, utána megyek férjem mellé dolgozni immár itthon.


A terhes cukorgondozóba is eljutottam, jól gondoltam, hogy emelni kell az adagon. Hirtelen a korábbi dupáját kell inzulinból beadnom, igaz ez a reggeli értékeken még mindig nem segít. Két hét után most érkeztek meg a szenzorok a cukormérőhöz, most már látni fogom mi történik éjszaka.


Egy nagyon kedves szülésznővel is találkoztam, ez bizony úgy néz ki, tényleg tervezett császár (én szóltam) várhatóan a 37-38. hét közt. Két hét múlva már időpontot is kapok, mert ezt tervezni kell, be kell osztani nekik is. Legalábbis az állami kórházban. Sajnos a privátról még mindig semmi hír, orvosi konzultáció lesz, vállalnak-e engem.


Rákérdeztem arra is, mennyi a normális mozgás a babának egy nap, Mana nagyjából napi ötször aktív, így kicsit meglepett, mikor a válasz az volt, hogy kb. tízszer szoktak ilyenkor, de minden baba más, lehet ő kevésbé aktív típus, ha csökken az aktivitása, vagy pecsételő vérzés van, akkor induljak el a kórházba. Ha pedig elönt a vér, akkor mentő, de azonnal. Reméljük ezekre nem lesz szükség, nem volt ilyen probléma szerencsére.


Hurka-Gyurka



Közben már 8 felszedett kilónál járok, a fiunknál szülésig összesen jött fel ennyi rám. Nem vagyok boldog tőle, miközben tudom, minden terhesség és gyermek más. Azért sokat most már nem szeretnék hízni.


A kis terhespárnámat, alias hurka-gyurkát is előszedtem. Tudni kell rólam, hogy notórius hason alvó vagyok, az a tipikusan hasra zuhanós póz, amit felveszek. Ez működött is három héttel ezelőttiig, azóta csak oldalt kényelmes. Így a párna előkerült, én meg szuperül alszom. Ha sikerült szoptatni, akkor is jó szolgálatot tehet.


Futunk a pénzünk után



Ha már 37.-38. hétre tervezett szülés, a munkahellyel megbeszéltem, mikor dolgozom utoljára, mikortól leszek szülési szabadságon. Ez legalább fix, március 23. péntek az utolsó munkanapom, utána szombat pedig a betöltött 37. hét. Szóval szülés előtt csak pár napot leszek itthon.


Visszaérkeztek a papírjaim is, kissé szakadtan ugyan. Most kezdem el intézni a szülési pénz kifizetésével kapcsolatos dolgokat a helyi munkaügyi központtal. Mivel nem vagyok elég ideje az új munkahelyemen, ezért ők nem tudnak nekem fizetni. Sajnos extra köröket kell futnom, ugyanis felhívtam a jobcentre-t: nem fogadják el a szülési papírt a szülésznő aláírása nélkül. Hiába van rajta a kódja, a kórház pecsétje, a szabály az szabály. Még jó, hogy rákérdeztem. Na, most két opció van: megvárom a szülésznőt, aki szabadságon van, jövő héten jön csak vissza és aláíratom vele. Másik opció, hogy kapok egy másik nyomtatványt, amivel a korábbi köröket megint végig kell járnom, elküldeni munkaügynek a munkahelyemen, nekik lepapírozni, visszaküldeni az elutasítást az új regisztrációs számmal, na és amint azt megkaptam, intézni a szülés utánra kifizetést a jobcentre-nél. Ami a beküldéstől számítva a határozatig alsó hangon még 3-4 hét. Azt hittem, itt kevesebb bürokrácia, de nem. A vicc, hogy pont a 20. heti ultrahangnál már megkaptam az első ilyen papírt – amit ugye a posta elhagyott– és még mindig sehogy nem állok vele.


Egyik ismerős szokása mondogatni, ha a nagyapjának nem lett volna a lába közt az, ami, akkor a nagyanyja lett volna, érti ezt arra az esetre, mikor látja rajtam, hogy azon gondolkodom, mi lett volna, ha. Igen, felmerült bennem, ha volt munkahelyemen maradok, mennyivel egyszerűbb lett volna az egész ügyintézés, talán anyagilag is jobban járok, plusz két hónap 100 százalékosan fizetett betegszabadság is jár. Igen, lehet jobban járok anyagilag. Szakmailag viszont eltemethettem volna 8-12 hónapra magam. Rengeteget tanultam az új helyen, egy percig nem bánom a váltást.


A fallal/fűtéssel kapcsolatos lakásbiztosítást intézzük, természetesen az épület tulaja hárít, megvettük, mi lakásunk. Az, hogy konstrukciós hiba volt nem ismerik el, egyébként is benne van az ajánlásukban, hogy radiátor fölött nem fúrunk. Hogy hol van ez leírva, a doksijaikban nem találtuk meg, mitöbb rengeteg dokumentáció hiányzik, amiket nem kaptunk meg tőlük, a padlólap, az ajtók típusa, a zárak, ablakokéi sem, milyen típusú vezeték hol fut, hol vannak vízcsövek, stb, semmit. Férjem írt hát egy szívhez szóló levelet nekik, 8 éve vagyunk náluk, korábban is tőlük béreltünk, soha semmi probléma nem volt velünk, se csendháborítás se semmi, mindig pontosan fizettünk a bérleti díjat. (40 százalékban vettük meg a lakásunk, a többire bérleti díjat fizetünk most is) Így a további jó együttműködés reményében szeretnénk megkapni az összes dokumentációt, ami elérhető, hogy mindennek eleget tudjunk tenni.


Altatás, még mindig



Lassan 2-3 hónap próbálkozás után feladtuk, hogy 10 előtt elaludjon a fiunk. Naponta kétszer megy a gyerek játszótérre: délelőtt és délután is, le van fárasztva, mégis sokszor még este 11-kor is fenn van. Mármint elcsendesedik, de aludni, na, azt nem akar. Már lett éjszakai fény a szobába, napközbeni aktív mozgás, de semmi nem segít. Reggel meg felkelni nem akar. Belefáradtunk a folyamatos noszogatásba, meg én is elfáradok estére. Így az esti rutint szokás szerint elkezdjük, legkésőbb fél nyolckor vacsora, fél 9-9 fürdés. Kis játék, és 10 körül már csendesedünk, megyünk az ágyba. Aztán van, amikor megint én zuhanok előbb álomba. Egy biztos: már nem pörgök úgy, mint korábban.


Tildy


Tildy terhesnapló terhesség kismamaBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?