Senki nem akarta felírni az esemény utáni tablettát

esemény utáni tabletta 72 órás tabletta


Kiszakadt a gumi

 


Decemberben, a két ünnep között egy csütörtöki nap munkából hazamenve húszéves lányom várt remegő lábakkal: anya, baj van. Délután együtt volt a barátjával, és egy kis baleset történt: a gumi kiszakadt. Hát mondom, oké, megoldjuk – és büszkeséggel töltött el az a tény, hogy segítséget kért és mert szólni.


Ez este nyolc körül volt. Beültünk a kocsiba és elmentünk az ügyeletre, hogy kérjünk 72 órás, esemény utáni tablettát. Elmondtuk, miért jöttünk, mire közölték: ők nem írnak ők fel. Indoklást nem kaptunk. (Jelzem, a körzeti orvos is felírhatja.) Azt mondták, menjünk a körzeti ügyeletes kórház nőgyógyászatára.


A kórházban sem írták fel az esemény utáni tablettát

 


Elmentünk. Ott egy igen „kedves” nővérkébe botlottunk, aki azt mondta, ők nem írhatnak, de majd az orvos megmondja. Elküldött a folyosó végére, és azt mondta, várjunk. Később kijött a doki, ott az ajtóban kérdezte, hogy mi a baj. Jelzem, voltak mások is körülöttünk, előttük kellett megismételni, miért jöttünk. Az orvos is azt mondta, hogy esemény utáni tablettát nem írhat ügyelet. Elmondtam neki, hogy a lányom holnap reggel utazik vidékre, és jön a háromnapos ünnep. Erre azt mondta, akkor írassa fel vidéken. Kérdeztem:


„Ha Ön nem írja fel, akkor ők fel fogják írni?”


– Az nem biztos – jött a válasz. Én bepróbálkoztam mindennel, de nem hatotta meg. Utólag nézve kérnem kellett volna az ehhez tartozó jogszabályt, ami leírja ezt. Nem értem, hogy ha a körzeti orvos felírhatja, akkor a nőgyógyász, aki ért hozzá, az miért nem? Innen is el lettünk küldve.


Nem voltam rest, felhívtam az ügyeletet, hogy az ügyeletes kórházból is elküldtek minket, ilyenkor mi van? Azt mondták, ők nem írnak fel, de megadtak egy másik kórházat, hátha ott emberségesebbek. Kérdeztem a telefonban a hölgyet?


– Ön mit csinálna?


– Addig mennék, míg valaki felírja – jött a válasz. Hát köszönöm.


72 órás tabletta – 120 órás tabletta

 


Felhívtam azt a kórházat, amit javasolt az ügyelet. Hallottam, hogy a nővérke mondja: „Doktor úr, egy aggódó anyuka van a telefonban.” Na, mondom magamban, lehet, hogy itt sikeresek leszünk. A doktor úr kedvesen, de azt mondta, csakis reggel nyolctól tudnak talán, vagy a kerületi nőgyógyász. De ne aggódjak, 72 órám van. Mondom ön is, én is tudom, hogy minél később veszik be, annál kisebb az esély a hatásra. Megerősített, hogy ez így van. Megnyugtatásul közölte, hogy van 120 órás is, semmi para. De abban több a hormon! Mondja: persze. Itt már ideges voltam icipicit.


Este 11-re értünk haza. Aznapra feladtuk. Megbeszéltük, hogy később indul a gyerek vidékre. Másnap korán felkeltünk, és elmentünk a körzeti nőgyógyászatra, ahol közölte a kedves hölgy, hogy nincs rendelés a két ünnep között. Nem mondom, mit tudtam volna mondani. Ésakkormost? A körzeti orvosunk csak délután rendelt. Felhívtam a kórházat a kocsiból, és elmondtam a problémánkat hatodszorra. Mondta a „kedves” hölgy: nem írhatnak fel. Hát itt a hangom kicsit megváltozott, amit ki is kért magának. Jeleztem, hogy kicsit ideges lettem. Annyiban maradtunk, hogy beszél orvossal, hívjam fel 15 perc múlva.


Mellettem a lányom egész türelmesen, éretten viselkedett. Ekkor már azt mondta:


„Anya, én már rég feladtam volna, és inkább megszülném, ha esetleg…”


Az utolsó pillanatban meglett…

 


Ami a legmegdöbbentőbb és legrémisztőbb volt, amikor azt mondta: droghoz bármikor hamarabb hozzá tudna jutni. Nagyon megfordult a világ. Az én gyermekem kommunikál velem,  jól lett nevelve, ha bajban van, segítséget kér, én meg bármiben segítek, de úgy tűnik, hiába kérünk segítséget, nem segítenek. Tizenöt perc elteltével telefonáltam ismét. Mondta a hölgy, hogy mehetünk, ott a recept. Odamentünk, megkaptuk. Hálásak voltunk, köszönjük. 


Összegezném: 72 órás gyógyszer kellett, amit majdnem annyi időbe tellett megkapnunk kis túlzással. Hatszor kellett elmondanunk, hogy mi a baj. Azt tanítjuk a gyerekeinknek, szóljanak, ha baj van. Szóltak. És??? Ha nem megyek vele, nem kapott volna gyógyszert. Ha abortusz lett volna belőle, akkor meg azt mondanák, milyen felelőtlen, hogy nem szólt, amikor lehetett volna segíteni. Mindazonáltal büszke vagyok a lányomra. Az egészségügy meg…


egy anyuka 


Tünde Blokus társasjátékBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?