Rohadtul fáj és senki nem próbál segíteni

1_8.jpgFrissen amputált szeptikus sebbel, 1 db antibiotikum recepttel, fájdalomcsillapító recept nélkül. 

Kedves Praxisblog!

 

Kérem, ha a történetem megosztásra kerül, csak nevek nélkül, mert vannak benne rám nézve kompromittáló részletek. Elnézést az ékezetek helyenkénti hiánya miatt, fél kézzel nehéz. Ópiát- és benzodiazepin függő vagyok. Lehet emiatt kommentben szidni, nem jó dolgomban alakult ez így és már én is látom, hogy nem megoldás, rehabilitációm folyamatban, de ez csak kis részben érinti a történetet.

 

Nemrég necrosis alakult ki az egyik ujjamon egy fertőzött seb nyomán. A Korányi SBO-ról azonnal a J. Kórház ortopédia-traumatológiára(?) küldtek, ahol sürgősséggel, 6 órán belül műtöttek is. Nagyon kevesen múlt, de megmentettek a kezem, csak az ujjam nagyjából negyede “hiányzik”.

 

1_8.jpg

 

Műtét utáni reggel 8 körül még az volt az információ, hogy várhatóan 10 napig maradok , majd délben meglepetésemre jöttek a zárójelentésemmel. Frissen amputált szeptikus sebbel, 1 db antibiotikum recepttel, fájdalomcsillapító recept nélkül (bárki elképzelheti, mennyire fáj ha kivágják az ujja negyedét, ráadásul az ópiát megvonás önmagában is marha fájdalmas).

 

 Ezután a megvonásaimmal, szorongással és súlyos depresszióval (X (kevés) hónapja halt meg a férjem) vetettem fel magam egy 3. kórház pszichiátriai osztályára ahol napi 2 Cataflamot kapok “fájdalomcsillapítás” címén. Majdnem frissen amputáltan. Ópiát megvonással. Gyakorlatilag rákényszerítenek, hogy kéz alatt megvegyem magamnak az erősebb, ópiát alapú fájdalomcsillapítót, amit normális esetben alapból kapnom kellene.

 

Hogy ez normális-e vagy sem, döntse el mindenki maga… Szerintem nem. Mert rohadtul fáj – és senki nem is próbál segíteni. Pozitívum, hogy végül is megmaradt a kezem, és akad 1-2 nővér, aki segít fürdeni és öltözni.

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?