Nem akar egyedül aludni a gyerekem

Krikett terhesnapló terhesség kismama


18. hét


Boldog új évet mindenkinek!


Sok minden történt az elmúlt időben. Ugye itt volt a karácsony, ami nagyon hamar elszaladt, és leginkább a férjem vállára nehezedett az intézendők súlyának nagyja. Ugyanis én a Naggyal a szüleimnél töltöttem a 23-a estét, és csak 24-én késő délután jöttem vele haza. Mindezt azért, hogy nagy meglepetést okozhassunk a kislányunknak a feldíszített lakással és az ajándékokkal. Én becsomagoltam az ajándékokat pár nappal korábban, megsütöttem a karácsonyi kuglófot, és mézeskalácsot is készítettünk hármasban. A férjemnek kellett azonban fát vennie, állítania és díszítenie, az ezzel járó koszt összetakarítania és a maradék karácsonyi dekort is kiraknia, plusz neki is volt némi csomagolnivalója (a számomra).


A karácsonyi ebéd a szüleimnél volt, az itthoni vacsorát pedig én raktam össze a férjem segítségével. A meglepetés nagyon jól sikerült, a kislányunk arca minden perc fáradozást megért, nagyon örült minden ajándéknak, a csillagszórótól leesett az álla és még a fa is tetszett neki, de meglepő módon ez érdekelte a legkevésbé. Nyugalomban és békességben telt így hármasban a szent este.


A 25-ét anyósomnál töltöttük, 26-án pedig az én családom gyűlt össze a szüleimnél karácsonyozni.  Sok ajándék, szeretet és vitamentes három nap volt, amit szép emlékként őrzök, és nagyon örülök, hogy az utolsó hármasban töltött ünnepi időszak ilyen szépre sikeredett.


A két ünnep között volt ám programunk annyi, hogy szinte meg sem álltam/álltunk. Találkoztam a barátnőimmel 27-én kicsit karácsonyozni egy ebéd erejéig, aztán aznap délután Apával és a Naggyal megnéztük a Parlamentet és a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt. Másnap irány Sárbogárd kutyanézőbe a szüleimmel. Ki is választottuk a család új tagját egy gyönyörű fiú kutyus személyében, így idén, ha minden igaz, két fiútaggal bővül a családunk. Voltunk a Tropicariumban is, ami megmondom őszintén, nekem csalódás volt, azt hittem, ennél nagyobb és több élmény fog minket érni, a Nagy ráadásul megijedt a cápáktól és a rájáktól is, a végére meg már a halaktól is félt.


Aztán kicsit itthon is pihentünk, majd a szilvesztert a szüleimnél töltöttük. Hát én nagyon utálom ezt az egészet, a lányunkat is teljesen megzavarta a sok „puka” (durranás). Nagyon nehezen altattuk el szegényt. 11 óra magasságában sikerült, a mi ágyunkon fektetve, és úgy, hogy mind a ketten ott ültünk vele, míg el nem aludt. Órákon át kérleltük, hogy csukja be a szemét, aludjon, maradjon fekve, de minden durranásnál kipattant a szeme, és rám nézve suttogta, hogy „puka”. Mindig mondtuk, hogy igen, de messze van, innen nem látszik, nyugodtan aludjon.


Azt hiszem, ez az egész a kutyásokkal és a kisgyerekesekkel szemben a legnagyobb kitolás, szegény kutyusunk is nagyon utálta és rettegett minden szilveszter estén. Tavaly is nagyon nehezen altattam el a Nagyot, de akkor még mindig könnyebb volt, mint most. Jövőre meg a két gyereket nem is tudom, hogy fogom megoldani, ezekre még mind tervet kell magamban készítenem, ami persze majd vagy bejön, vagy nem. Másnap délelőtt sétáltunk egy nagyot a környéken, míg aludt a Nagy, néztünk egy kis filmet, amit én kaptam karácsonyra. Azóta itthon vagyunk, visszatérve a megszokott, az ünnepekhez képest szürke hétköznapokba.


Van két változás is a Naggyal kapcsolatban, ami nem tetszik. Az egyik sajnos a foga. A motoros baleset nem múlt el nyomtalanul, a két metszőfoga kissé beszürkült vagy sárgult… Igazából fényviszony kérdése a színének megállapítása. Annyira nem látszik, csak ha nagyon figyeljük, amikor beszél vagy nevet. A neten utánaolvasva azt a szomorú tényt olvastuk, hogy valószínűleg részlegesen vagy teljesen az ütés okán elhaltak a fogai. Persze mindezt majd a fogorvos fogja tudni megállapítani, akihez folyamatosan készülünk, de az ünnepek és szabadságolások nemigen segítettek eddig senkihez eljutni, remélem a héten kapunk egyhez időpontot, és még januárban meg tudjuk mutatni valakinek.


A másik az alvása. Nagyon problémás lett a fektetés. Sok dologra gondolok, hogy mi okozhatja: szeparációs szorongás, a szilveszteri petárdázás zaja, vagy érzi, hogy jön a tesó? Jelenleg ott tartunk, hogy az esti alvásnál követeli, hogy maradjak benn a szobájában. Eddig ugye úgy volt, hogy este a tejital ivása és a mese meghallgatása után apával kijöttünk a szobából, ő meg egyedül elaludt. Most apa nagy nehezen kimehet, de én nem, ha megpróbálom, azonnal rázendít, ahogy kilépek az ajtaján. Egyelőre nincs ötletem, hogy mit csináljak, mert nem lenne túl optimális éppen most arra rászoknia, hogy úgy alszik el, hogy ott ülök vele, mert ezt nem biztos, hogy a tesó érkezésével is minden este biztosítani tudom majd neki.


A másik probléma ezzel az, hogy amikor bent ülök, nem alszik el, hanem nekem beszél. Folyamatosan. Apa mit csinál, cica mit csinál, nyuszi mit csinál, hol vannak a plüssei, áááá megvannak, ég a lámpa, sötét van… És nem arról van szó, hogy nem fáradt, persze aludni nem akar, de fáradt, mert egyébként öt perc alatt elalszik, miután kiosonok a szobából. Egyszerűen azt szokta meg, hogy egyedül alszik el, viszont ha én ott vagyok, akkor meg társasági életet él. A nappali altatás is hasonlóan problémás, de ott még meg tudom vele beszélni, hogy kicsit kell csak aludni, és utána ezt vagy azt fogunk csinálni, így elalszik szépen egyedül, és általában nincs hiszti, sírás. Csak remélni tudom, hogy átmeneti problémával nézek szembe, és napokon belül megoldódik. Jelenleg kicsit félek az esti fektetésektől. Tegnap másfél óra szenvedés után aludt el.


És hogy a Mini Pöttyről is szót ejtsek, szerencsére úgy tűnik, minden rendben van. Egyre többet érzem, kivéve, amikor nem. Olyankor megijedek, erre bök egyet, vagy ha nem akkor nincs menekvés, bizony előveszem a szívhang-figyelőt, mert nem akarok stresszelni azon is, hogy mi van vele. Ez utóbbi hetek óta először tegnap reggel fordult elő, miután fél napon és éjjelen keresztül semmit nem éreztem belőle. A héten megyek terhesgondozásra, és jövő héten végre újra ultrahangra megyünk, immár a második genetikai szűrővizsgálatra.


 Krikett


Krikett terhesnapló terhesség kismamaBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?