Mindenki olyan országot és egészségügyet kap, amilyet megérdemel

egeszsegugy_001.jpgTudom, én vagyok a hibás. Ha nem ugrálnék, nem bringáznék, hanem minden nap stadionba mennék óriásplakátot nézni, mindjárt rózsaszínben látnám a világot – de legalábbis narancsban. Akinek az meg nem tetszik, az ugye elmehet. 

Megosztanám az alábbi történetet. Tulajdonképpen nem olyan nagy szám, de roppantul bosszant, s ezért gondoltam egy kis nyilvánosságra. Járási szakorvosi rendelő, Mögötte ott a temető!” Berki Tamás – Békés expressz blues 1984 Napi hír, hogy rohad az egészségügy, de az ember csak akkor érzi igazán, mikor a saját bőrén akarom mondani térdén, gerincén tapasztalja. A hozzáállás változott meg, s mivel sajna van összehasonlítási alapom, mondhatom röpke három év alatt gyökeresen. Avagy csak a véletlenek összejátszásáról lenne szó?

 

Terézváros, fizioterápia, szerda késő délután, január 10. Adom a kezelőlapot, a hölgy forgatja. – Tud majd jönni minden nap, vagy heti háromszor, mert két kezelés is ki van írva? (Korábban, ami úgy 3 éve volt, nem kérdeztek semmit, mehettem mikor akartam.) Megkérdezni sem volt időm, hogy ha kétszer, esetleg négyszer megyek egy héten, nem használ a kezelés? A forgatás eredményeként megszületett a konklúzió, ez a lap lejárt! – Lejárt? – Lejárt, egy hónapon belül el kell kezdeni a kezelést. – Ezt nekem nem mondták, de azt igen, hogy januárban kezdjem el. – Akkor ide kellett volna jönni, s ráírjuk, hogy januárban kezd. Ezt sem mondták.

 

Köpni-nyelni nem tudok, ahelyett, hogy megkérdezném, mitől használ jobban a kezelés, ha a lapra rá van írva, hogy januárban kezd, gondolataim a kedves mamája, az egészségügy kedves mamája, s azoknak a mamája körül forognak, akik miatt ilyen hozzáállást megengedhet magának egy egészségügyi dolgozó. A kézenfekvő megoldás akkor persze nem jut eszembe: Írja rá most, hogy januárban kezd. De még nem adom fel. – Ma január 10-e van, a lapot december 13-án állították ki, még nem telt el egy hónap. – Írasson fel az orvossal újat. Megállom, nem üvöltöm le a fejét, de a dühtől értelmesen megszólalni sem bírok, mert valóján mit is jelent ez könnyed mondat, írasson fel az orvossal újat?!

 egeszsegugy_001.jpg

 

November elején kezdődött, a megszokottnál jobban fájt a derekam s mellé egyre intenzívebbé váló fájdalommal bejelentkezett a térdem is. Háziorvos kiállította a beutalót, a terézvárosi egészségügyi szolgálat (ld. nemecsek ernő) honlapja szerint a reumatológiára előjegyzés szükséges. Jegyezném én magamat elő, de időpont nincs. Egész novemberre nincs. A fájdalom ezt nem tudja, győzköd. Na jó, megpróbálom telefonon. Telefonon keresztül sincs szabad hely, de megtudom, hogy a decemberi időpontokat november utolsó hetében nyitják meg, viszont hátha valaki lemondja… Időnként ránézek az előjegyzésre s tényleg, november utolsó hetében felszabadul egy időpont. Az orvosnő megkérdi miért hozzá jöttem, miét nem ahhoz mentem, akinél korábban voltam. Mert fáj, s nem volt más időpont. Belátja, és alaposan megvizsgál. Ütöget, tapogat s megnyugtat nincs nagy baj. MR szerinte most nem kell (azért mert úgy 3 éve volt?), fizioterápiát s gyógytornát fog majd fölírni, de azért előtte egy röntgent csináljunk. Jó csináljunk. Akkor menjek a röntgenre, s jöjjek vissza. Nem, nem egyből utána, adunk időpont.

 

Asszisztens ad is – két hétre rá. (Korábban, a másik doktornő, a röntgen után azonnal visszarendelt, hisz egyből ott voltam a monitorján.) Addig kapok rá fájdalomcsillapítót, meg gyulladás csökkentőt(?). Két hétre rá megyek a megadott időpontra, várakozom majd egy órát. Vizsgálatra nincs szükség, doktornő csak megnézi a röntgenképet, ami szerintem szemernyit sem változott attól, hogy két hetet a számítógépben töltött, s írja a fizioterápiát meg a gyógytornát, amiket látatlanba is beígért – a gerincemre. – De jelenleg is a térdem fáj jobban. – Melyik? – Mindkettő. – Akkor írjunk arra is fizioterápiát. Írnak, s ekkor hangzik el, hogy majd januárban kezdjem el a kezeléseket. A fizio szinte szemben van, szeretném megkérdezni, hogy esetleg karácsony után jöhetnék-e. Csak szeretném, mert egy és kettő között szünetelnek a kezelések. Egy óra múlt öt perccel. Az ajtó mögül mozgás zaja hallatszik, kopogok. Elhal a zaj, néma csönd a válasz.

 

Ezt kezdjem újra?! Jó esetben valamikor februárban kaphatok időpontot. Azt gondolom én oda többet nem, csak ha visznek. Ha már tényleg nem bírok felmenni a harmadikra, elköltözöm – vagy azt meg sem várva jóval korábban. Nem liftes házba, inkább vidékre. Tenger mellé. Hisz mindenki annyit ér amennyije van. Futja magánorvosra? Áldozz rá! Nem? Akkor tanuld meg milyen a szép új világ.

 

Tudom, én vagyok a hibás. Ha nem ugrálnék, nem bringáznék, hanem minden nap stadionba mennék óriásplakátot nézni, mindjárt rózsaszínben látnám a világot – de legalábbis narancsban. Akinek az meg nem tetszik, az ugye elmehet. Mindenki azt az országot kapja, amit megérdemel.

 

Köszönettel FA

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?