Milyen világban élek?

1_9.jpgMég él bennem a remény szikrája, hogy valaki megszán, komolyan vesz, és megpróbál tenni értem,hogy emberhez méltóan viszonyuljanak hozzám még életemben, ami tudom rövid lesz.

Tisztelt Praxisblog! 

 

Szeretném ha megtudnák az igazságot  és előítélet nélkül gondolnának  rám tragikus életem, betegségem okán, hiszen mindenki elfordult tőlem, de azt, hogy mi is történt velem pontosan csak én tudom. Végtelenül egyedül vagyok, nagyon beteg és elkeseredett. Írtam egy professzornak, ezt megosztom Önökkel is, választ már úgysem kapok….Úgy vélem már nem érdekel senkit a sorsom, mintha már nem is léteznék, én mégis ugyanaz az ember vagyok aki két évvel ezelőtt volt,belül lelkiismeretes pedagógus, gondos anya, csak a testem adja fel..Képtelenség azt elviselni, ha bolondnak kiált ki  néhány orvos , ezért már a lányom is, a férjem, és minden ember.Nem lehet egyedül mozgásképtelenül, segítség nélkül létezni!Íme az említett levél:

1_9.jpg

   

Tisztelt Professzor Úr!

 

Segítség kéréssel fordulok Önökhöz.Szeretnék találni olyan emberséges orvost, vagy kutató szakembert, akit őszintén érdekel egy eddig ismeretlen betegség, és az előzmények ellenére komolyan is veszi, amit egy gyógyíthatatlan ember átél.Két évvel ezelőtt még zongoratanárnő voltam, aktív muzsikus.Egy influenza után egy hétre testszerte izomfájdalmak gyötörtek.Felkerestem a helyi reumatológiát.Nem találták a problémám okát.A bal térdemen egy csecsemő tenyérnyi duzzanattal az ortopédiára mentem.Röntgen nem mutatott semmit, gyulladáscsökkentőt kaptam.Egy ideggyógyászt magánrendelésen kerestem, ő azt mondta talán fibromyalgia…A kollégáim győzködtek, biztosan lelki oka van….én tudtam, hogy valós fizikai fájdalmak.Unszolásukra felkerestem egy pszichiátert.Azonnal depressziósnak írt be a számítógépbe.Több hónap után sem derült ki mi gyengülő izmaim oka,nem volt diagnózisom, nem volt megélhetésem, a háziorvos azt mondta a kórház tarthat csak betegszabadságon, akaratom ellenére, mégis önként kellett befeküdnöm a pszichiátriára.

 

Ekkor egyre romlott már az állapotom, nem tudtam lépcsőzni, ezért kikiáltottak hisztisnek, zárt osztályra tettek.Többször kértem nem kevés pénzért organikus fájdalmamra kivizsgálást.A neurológiai vizsgálat abból állt, hogy számoljak száztól visszafelé hetesével.Szörnyen megalázó volt. A kórházban orvos öt percre látott a vizitek alkalmával, nem érdekelte, hogy lábaimon ütés nélkül óriási lila foltok jelentek meg, hidegrázással.A lejtőn nem volt megállás, ekkorra már senki nem hitt nekem, borzasztó zárójelentéssel kértem magam haza 2016 karácsonya előtt.Következő év májusában jutottam el Pécsre a neurológiai klinikára egy docens úrhoz. Eddigi pszichés leleteimet olvasva furcsán nézett rám. Azért készült labor, izombiopszia, mely később enyhe eltéréseket mutatott, az ENG-re furcsa mód még reagáltak az izmaim, a TSH magas volt, előjegyzett MR felvételre.

 

Egy hónapot vártam, de ekkorra már a testemben sorra mutatkoztak a szörnyű jelek.A térdeimet, a csípőmet képtelen voltam egyensúlyban megtartani, a nyakam szinte eltűnt, egy szintre került a gerincoszlop kezdődésével,a nyakizmok/illetve ami segít megtartani a fejünket/ teljesen elgyengültek, petyhüdt lett, a gerincoszlop szintén, mint a hipoton izomzatú babáknál/.Az arcomról szörnyű izomrángással tűntek el a mimikai  mozgások, ma már beszélni, rágni is alig tudok.Az MR előtt már nem akart a családom gondoskodni rólam,kitalált suicid  rágalmakkal zártosztályra vitettek, ahol szörnyen megaláztak…30 nap után kiengedtek a diagnosztikus vizsgálatra.

 

Az eredmény izomathrofia,csípő, térd és kötőszöveti ödéma, az inak eredése ill.tapadásának helye nem követhető… Még ezt is megkérdőjelezték, hogy biztosan az inaktivitástól.Sajnos nem.Azóta többször próbálkoztam vizsgálatokat kérni, de kiabálva haza is küldtek.Pl.a tüdőgondozóban azt véleményezték meghiúsítottam a légzésfunkciós vizsgálatot, mert ilyen alacsony értékkel már rég ájultnak kéne lennem.A sürgősségin tartósan 200/115/120-as vérnyomással kinevettek, haza küldtek mentővel, mert “nem volt hely a pszichiátrián”…Pedig tartósan szívritmus zavarokkal élek, gyakran elájulok,gyengébb a légzésem, szerencsére ágyban fekszem.

 

Nem merek kórházba menni, nem szeretném, ha belenéznének a gépbe és vinnének állapot romlás címén zártosztályra.Megnyomorodtam, a végtagjaim mint egy rongybaba mozognak “szanaszét”.Nem vagyok orvos, de azt biztosan állíthatom, hogy az egész váz, illetve tartórendszer pusztul, dacára annak, hogy az a pár laborvizsgálat ami készült, nem mutatja.A térdeim alatt óriási folyadékkal teli púpok feszítik a bőrömet.Félő, hogy egy orvos sem hiszi el,mert anatómiailag lehetetlennek tartják azt, hogy nem tapad rendesen a csontokhoz a húsom.Pedig már ez is látszik, nem beszélve az elviselhetetlen fájdalomról, amire mindig azt mondják: szomatoform fájdalom zavar organikus ok nélkül.Ez nem igaz!!!Szeretném felajánlani pusztuló testemet a tudomány számára, mielőtt késő lesz.Tudnak-e nekem segíteni, hisznek-e nekem, van-e orvos, akit egy testileg rokkant ember érdekel, hogy visszakapja jogát az egészségügyi ellátáshoz, emberi méltóságát, hogy többé ne  stigmatizálják,tele vagyok aggodalommal,hiszen nem szeretnék  pszichés betegként meghalni egy zártosztályon, valós testi betegséggel!

 

Szeretném, ha nevet adnának ennek a betegségnek…vagy bizonyítást nyerne, hiszen az, hogy konverziós zavarral, depresszióval és más egyébbel százalékoltak le, megalázó, valótlan egy volt zongoratanárhoz.Úgy vélem, amíg van modern világunkban mód megállapítani a fizikai betegségeket, addig elő sem szabadna fordulnia annak, hogy egy orvos évszádokkal ezelőtt megfigyelt, nem bizonyított freudi hisztériás bénulással /disszociativ, konverzios zavar….az agyam megáll !!!/ magyarázza a problémámat.Két év alatt nem készült újra sem röntgen, sem UH a lágyrészek , inak, szalagok állapotának vizsgálatára.Szerencsétlenségemre április elején még a budapesti ritka betegségek intézetéből is kidobtak, mert szerintük maszek ortopédushoz kellett volna fordulnom, miért nem vittem pszichiátriai papírt. Könyörögtem, hogy vonatkoztassanak el végre ettől, de nem vizsgáltak.

 

Az ottani pszichológusnő tíz perc beszélgetés után olyan zárójelentést írt, hogy nem merem elküldeni a háziorvosomnak. Csupán egy gondozónő jár hozzám hétköznaponként fél órára, a volt barátaim, kollégáim és a családom is elhagytak, szégyellnek, hogy egy orvos sem mondta azt konkrétan, hogy testi panaszaim vannak.Tudom nagyon messze lakom, Kaposváron, de még él bennem a remény szikrája, hogy valaki megszán, komolyan vesz, és megpróbál tenni értem,hogy emberhez méltóan viszonyuljanak hozzám még életemben, ami tudom rövid lesz.

Köszönöm, hogy elolvasták! 

 

Tisztelettel egy szellemileg, mentálisan teljesen ép testi roncs, egy magatehetetlen ágyban fekvő beteg.

 

Edit

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?