Milyen a leányzó fekvése?


32. hét


Kismamafotózáson jártunk

 


Múlt hét végén kismama-fotózáson jártunk. Előtört belőlem az emocionális énem, ezalatt a terhesség alatt kissé hiányoltam is, a fiamnál anno jóval gyakrabban jött rám a pityergés. Kezdem felfogni, hamarosan itt lesz a kislányunk.  A képeket most hétvégén tudjuk majd megtekinteni. A fotós profi volt, nagyon jó beállítások voltak. A férjem is sokat tanult tőle, főképp, hogy hogyan kel egy abszolút amatőrt beállítani a megfelelő képhez. Pluszban még figyelte a fénybeállításokat is.  Tetszett, hogy igencsak ízléses képek készülhettek, nem pocivillantós lenge öltözetes, hanem valóban olyanok, amiket az unokáknak is lehet majd mutogatni.


És milyen a leányzó fekvése?

 


A leányzó még mindig fejjel felfelé van, bár talán császár esetén teljesen részletkérdés a baba fekvése. Növekedési ultrahangon jártunk,  2340 g, minden értéke (fejkörfogat, haskörfogat, combcsont hossz) a 95 százalékos részén helyezkedik el, nagy lány a Nagy lány. A héten remélhetőleg kiderül, melyik kórházban is szülök. Még mindig nem tőlem függ, konzultálás folyik. Úgy néz ki, elég szép a méh vonala, és alacsony a kockázat a placenta accretára. Ettől még nincs 100 százalékban kizárva, emiatt a privát kórház sajnos mondhat nemet is az esetemre. Nem lennék boldog tőle.


Placenta accreta


A placenta accreta a méhlepény rendellenes tapadása, magyarán túl mélyen tapad a méhfalba. Az oka nem tisztázott, de összefüggésbe hozható korábbi nőgyógyászati műtétekkel, császárral. Accreta esetén a lepényt nehéz eltávolítani és súlyos vérzés léphet fel.


Na, erre mondta az orvos, bár rendben lévőnek tűnnek a dolgok, de egy rövid szakaszon látott egy kevésbé tiszta részt is, ezért mindenképpen fel kell készülni vérrel, illetve személyzettel arra az esetre, ha komolyabb gond lenne. Sajnos akár méheltávolítás is előfordulhat. Érdekes módon itt egy pillanatig nem éreztem, hogy riogatnának, sokkal inkább azt, hogy törődnek velem, és nem megfélemlítenek, hanem elmondják az eshetőségeket. Talán amiatt is más, mert partnerként kezelnek.


Ilyen szempontból vicces visszagondolni az NHS-es szülésznőre, aki nagyon nyomatta, hogy de biza az placenta fentebb mehet, na, és akkor indítás (amit nem akarok ugye), és ballonos meg kézzel tágítás. Ez a placenta kérem nem mozdult sehova, nem is fog, szépen teljesen fedi a méhszájat.


Az állami kórházban is megtörtént az ultrahang, szerintem sokkal kevésbé alaposan. Majd még a 36. héten megnézik. Pár nap múlva tudok konzultálni, mikor a terhességi cukorgondozóba megyek, akkor orvossal is beszélek.


A hétre beterveztünk pár ismerőslátogatást is, most menjünk, amíg bírok, rég láttuk már őket. Fiunk be a hordozóba és uzsgyi. Úgy voltam vele, most menjünk, amíg lehet. Tud a  kistesóról, már várja. Vettem pár ruhát mégis a minap, tegnap hoztam, erre fogta, és elkezdte vinni a szekrényhez, hogy ez a kistesóé. A pocakomat ölelgeti, puszilgatja, igaz, néha rájön a hoppáré, és akkor Mana pukipuszit kap, azaz a hasamon fújja ki a fiam levegőt a szájából, és jót kacag.


Kicsi lány, nagy lány

 


Mivel a ruha méretezésekben itt még mindig nem hiszek, megnéztem az érkezett kis ruhát, 44cm-es címkén felkacagtam kissé (tinyt vettem, direkt). Összehasonlítottam egy korábbi 50-es mérettel, egy az egyben az, tán még nagyobb is a 44-es. Szuper, hiszen azt az 50-eset hordta a fiunk az első pár hétben. Remélem Mana nem lesz sokkal nagyobb, főleg így, hogy hamarabb kiveszik. Azért ott a sejhajban a zabszem, hogy esetleg mellényúltam mérettel, de inkább legyen, mint rohangálni kelljen.


A kicsilány ruhái összepakolva várják a kórházba menetelt, a kiságyat majd 1-2 hét múlva rakjuk össze. Gyerekszoba nincs, és egy darabig nem is lesz. Mármint a szoba ott van, de most a bébiszitterünk alszik ott, szülés után pedig lehet, a férjem, ha nyugodtan szeretne pihenni. Szeretnénk, ha egy szobában lennénk mindannyian, de egyikünk ugye dolgozik napközben, ezt figyelembe kell venni. A fiunk meg mostanában be szokott bújni mellénk az ágyba néha éjjel, hol velem, hol a férjemmel alszik. Majd alakul.


Közben kinéztem a hálóingem, érkezik a papucsom is. Amit még feltétlen vennem kell az a bimbóvédő és betétes bugyi. Azon gondolkodom az talán jobb, mint szimplán maga a betét, nem csúszik el úgy. Köldökápolásra semmi nem kell, a fiunknál is leesett szépen magától. Valószínűleg hétvégére már az én csomagom is kész. Az utolsó heteket szülésre felkészüléssel szeretném tölteni. Mentálisan meg utánaolvasva is.  


Ügyintézés, fáradtság

 


Munkahelyen véget ért a projektem, aminek kevésbé örülök, hiszen bőven lenne még mit dolgozni rajta. Most 1-2 hét önfejlesztés van, amit a többség párban csinál, kivéve engem, mellém nem jutott pár. Ráadásul – szerencsére – új ügyfelek is vannak, sok munkatárs azokon a projekteken dolgozik. Tudom, hogy x ideig nem leszek márciustól, ez az elkülönülés részben ennek is köszönhető, valószínűleg ügyfélhez már nem kerülök ki. A lényeg, hirtelen sok benn a változás, de majd alakul. Felkértek egy React tanulási portfólió összeállítására is a kezdő fejlesztők számára.


Szülési papírt talán a héten sikerül végre elintézni, ott már nagyon szorongat az idő. Van egy kedves szülésznő benn, mindenkihez van egy fantasztikus szava. Ő segít ennek az aláírását is elintézni, így ma már nem bírtam megállni, megkérdeztem, kér-e egy kávét, teát vagy valamit. Valami jelképes kis meglepit viszek, tényleg  lelkiismeretes.


A jogosítványomat is vissza kellett postáznom, inzulinos cukorbetegként csak hároméves jár, és minden vezetés előtt és kétóránként megállva közben néznem kell az értékeim. Ujjbegyből. A szenzort nem fogadják el. Nem mintha olyan sokat vezetnék, itt kinn konkrétan még nem is vezettem. Szülés után lehet, elég lesz gyógyszer is, meglátjuk, ha így van, visszakaphatom a  normál jogsit, addig viszont ez az orvosi korlátozásos él.


Egyre inkább úrrá lesz rajtam a fáradtság. A hét egyre több napján kérem meg a férjem este, hogy jöjjön be a fiunkat altatni, mert én ellépnék szunyálni. Néha úgy érzem a hasam, mint egy ötkilós krumplis zsák, amely vízszintesben érzi a legjobban magát. A 2. trimeszter „menjünk, csináljuk” mentalitása már a múlté, szépen lassulok le. Teljesen más ez a terhesség, régen pörögtem, mint a sergő, még a 35. héten is. Lehet, emiatt olyan aktív fiunk? Ki tudja. Most kezdek belassulni, de őszintén szólva ezt nem is bánom. Szimplán csak meglepett.


Tildy


Bezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?