Hagyták meghalni a beteget

bereavement-min.jpgHát ezért tart itt a magyar egészségügy! Ilyen oktatás mellett milyenek lesznek a jövő orvosai?

Tisztelt Praxis!

 
Egy közeli hozzámtartozóval történt ez az „eset”. Bár valószínű ebben az országban sok ilyen eset van és nem tud róla a közvélemény, de mégis úgy gondolom, hogy erről jó, ha többen és többen tudnak. Sokat nem, – de annyit talán el lehet vele érni, hogy az illetékesek, akik felelősek emberéletekért, embernek tekintsék a beteget, az embert. Történet egy évvel ezelőtt kezdődött egy „állítólagos” jóindulatú mellékvese daganattal. Műtét után a beteget fél gyógyult (?) állapotban hozzábocsájtották a sebészeti osztályról kilógó drain csövekkel és gyanúsan alacsony testhőmérséklettel. Néhány nap múlva 70/30-as vérnyomással, (még nem rezisztens) Staphylococcus fertőzéssel, kezdődő szeptikus állapotban került vissza a sürgősségi intenzív osztályra, ahol a profi és lelkiismeretes csapat (köszönet nekik) még meg tudta menteni az életét, de a tartózkodás rövidsége miatt a kellő hosszúságú antibiotikum-kúrát nem kaphatta meg.

 

Az intenzív osztály után rövid időt töltött ismét a sebészeten, majd hazaengedték. A műtéti seb közel egy év alatt sem gyógyult be, és állandóan váladékozott. Megjegyzem, a műtétet egy egyetemi oktató kórház jó nevű főorvosa végezte. Többszöri megkeresésre sem történt semmi érdemleges, főorvos úr nagyon ritkán ért rá megnézni a sebet, és akkor is további türelemre intett. A beteg állapota nem javult. Más kórházban sem fogadták – mondván, kezeljék ott, ahol a műtét történt. A feleség kitartó és erőszakos kérésére egy MR vizsgálat történt, ahol rögtön kiderült, hogy nagy a baj, és az eddig nagyon elfoglalt illetékes főorvos azonnal foglalkozni kezdett az eddig elhanyagolt beteggel.

 bereavement-min.jpg

A probléma megoldására hamarosan kitűztek egy előzetes tájékoztatás szerint kb. másfél órásra tervezett műtétet, amely végül öt óránál is tovább tartott. Eltávolították a lépet, az eredeti problémát okozó mellékvesét, csonkolták a hasnyálmirigyet, a gyomrot és a hasfal egy részét. Ki tudja még, mi minden derült ki a műtőben, amiről sosem fogunk tudni. Gerincközeli érzéstelenítést a tervek ellenére általunk ismeretlen okból nem tudtak alkalmazni, így műtét után még egy napig altatásban tartották a beteget. Az intenzív osztály napokig nem kapta meg a műtéti jegyzőkönyvet, azt sem tudták, hogyan fogjanak az állapot stabilizálásához.

 

Ébresztés után közvetlenül még tiszta volt a tudata, emlékezett minden korábbi eseményre, majd rövidesen súlyos tudatzavar alakult ki, amelyben ezután csak egészen rövid tiszta szakaszok voltak. Két hónapi Intenzív Osztályon történt ápolás során a beteg több kórházi fertőzést is kapott, és végül MRSA fertőzésből adódó tüdőgyulladásban meghalt. Ez millió kérdést vet fel, amit egy vizsgáló bizottság előtt biztosan ki lehet magyarázni. A család aki végigküzdötte ezt a majd másfél évet, soha nem fogja felmenteni a felelősöket, és ha pert indítanának – lehet, hogy megnyernék, de az unokák nem kapnák vissza a nagyapjukat, a feleség a férjet, „gyerekek” az édesapjukat, de rengeteg herce-hucát „nyernének”.

 

Hát ezért tart itt a magyar egészségügy! Ilyen oktatás mellett milyenek lesznek a jövő orvosai?

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?