Ha gond van, segítenek, ha nincs, nem törődnek veled a SOTE II-n


Ha 2017-ben vagy 2018-ban hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.


Kislányom 2015. júniusban, kisfiam 2016. decemberben született a SOTE II. sz. Klinikán. Mivel az első terhességem idején szerettem volna minél több információt megtudni a kórházról, az ott szült anyukák tapasztalatáról, végigolvastam minden fellelhetőt, így most gondoltam, én is megosztom az „élményeimet”, hátha valakinek segítség lesz.


Magam sem hittem volna, hogy ennyire különböző lehet két szülés és kórházi három nap ugyanabban az intézményben, ráadásul csak másfél év különbséggel, úgy, hogy mindkét szülésem császár volt, de ez történt.


Az első alkalommal, 2015-ben is látszott, hogy a testalkatomhoz képest nagy a baba (főleg a feje, azóta sem tartozik a kislányom a kicsi fejű gyerekek közé:), és előre szóltam a terhesgondozáson a fogadott orvosomnak (akiről azóta is csak csupa jót tudok mondani), hogy ha úgy adódik a szülés során, nem ellenzem a császármetszést, nem szeretném, hogy „kitapossák belőlem” a babát, vagy esetleg károsodást, oxigénhiányt kapjon, inkább a műtét, mint egy annyira rossz szülésélmény, hogy soha többé ne akarjak következő babára gondolni.


Tehát: az első baba öt nappal túlhordva, szülésznő megállapította, hogy meconiumos a magzatvíz (= baba belekakilt), fertőzésveszélynek van kitéve benn már a baba, gyorsan ki kéne jönnie, nincs idő labdázgatásra, meg sétálgatásra, oxitocin, mégsem jött át a feje a medencecsonton, baba szívhang kihagy, jött a császár. Megváltásnak is éreztem már a műtétet a 10 óra vajúdás-kínlódás után. Mivel teltház volt a szülészeten, a vajúdó részre toltak vissza a műtét után, ott kicsit benn lehetett a férjem meg a baba velem, ez nagyon jó volt. A második szülésnél meglátjátok, miért.


Az brutál, hogy a műtét után pár órával fel KELL kelni, elmenni zuhanyozni, én megmozdulni sem bírtam, annyira szédültem, elájultam volna, ha fel kell állnom. Adtak még egy kis időt, de pár óra múlva is csak annyival lett jobb, hogy felállni épp bírtam, de járni nem, ekkor megkönyörült rajtam a nővérke és tolókocsival áttoltak a gyermekágyas részre. Kétágyas szobát kértem előre (fizetős), de reggelre sem lettem jobban, vettek vért, és kiderült, hogy a vérképem életveszélyes állapotnak felel meg (hemoglobin iszonyat alacsony volt), így transzfúziót kaptam, fel sem kelhettem az ágyból.


Minden nővér, ápoló NAGYON kedves volt, sírdogáltam, hogy a baba nem lehet velem (mindkét karomba ment a vér egész nap, meg sem tudtam volna fogni), de behozták nekem, hogy lássam, hoztak teát, kérdezgették, hogy vagyok, stb. A kapott vértől sokat javult az állapotom, másnap már betoltam magamhoz a babát. Abban a három napban mindenki nagyon segítőkész volt, pozitív csalódás.


Ezek után másfél évvel később pozitívan álltam hozzá a kórházhoz, mindenkinek csak ajánlani tudtam, DE jött a „feketeleves”. A kisfiam a 38. héten ki akart jönni (már akkor 3,5 kg volt), nem részletezem, megint császár (műtét közben a dokim meg is jegyezte, jó, hogy nem kezdtem el tolni, annyira vékony volt a méhheg, felszakadhatott volna), a műtéttel semmi gond sem volt, de ami utána következett, az három nap pokol volt.


Mivel nem volt annyira teltház, mint múltkor, az őrzőbe toltak, aminél borzasztóbb helyet el sem tudok képzelni. Csomó mogorva, érzéketlen, megkeseredett ember alkotja az őrző személyzetét, akik senkihez sem szólnak egy jó szót sem, ha látják, hogy bajod van (én sírtam, mert nem találkozhattam se családtagommal a szülés után, se a babámmal) akkor megvetően néznek rád, nem kérdezik, mi baj. Ja, SOTE-n császár esetén nincs „baba-mama barát szolgáltatás”, azaz elviszik a babát a csecsemő osztályra, anyukát meg őrzőbe, ahová senki sem mehet be, egy szót sem válthatsz apukával, hogy megvan-e mindene a babának, egy puszi esetleg, vagy bármi, ami egy frissen szült anyukának pozitív lenne.


Az őrzőben pár óra elteltével felállítanak, és zuhanyozni küldenek, én nem akartam (nagy hasi műtét után nem annyira volt erőm) de közölték, hogy addig nem mehetek át a gyerekágyas részre, ergó a babámat sem láthatom, csak ha a saját lábamon sétálok át. Még pár órát végigsírtam így, mire minden erőmet összeszedve felkeltem, macskamosdás, és sűrű ájulás-ingerek közepette átvonszoltam magam a gyerekágyas részre, ahol egy ötágyas szobába kerültem. (Többször is próbáltam 1-2 ágyasba kérni magam, de három nap alatt nem sikerült, állítólag tele volt mind, ami nyilván kamu, mert minden nap engedtek haza anyukákat azokból is, nem tudom, min múlik, hogy ki kerül oda…) Így a 3 napot 4 másik anyuka babájának ordításától kísérve szenvedtem végig (ha valamelyikünké elaludt, tuti, hogy a másik 4-ből egy felébredt és sírt, nem tudom, hogy képzelik, hogy ilyen nagy létszámú szobákban pihenni lehet, pedig legalább itt kellene kicsit, mielőtt hazaviszi az ember a babát).


Borzasztó, hogy a SOTE-ra nem mehet be látogató, neked kell kitolni a babát (és vonszolni magad frissen műtve) a látogató helyiségbe, ami az én szobámtól jó messze volt, 10 perc alatt csoszogtam el odáig. Azért szerettem volna egyágyas szobát, mert oda bemehet a látogató, és nem kellett volna kínokat átélve felkelnem a hasi sebbel az ágyból, ha látni szeretném a férjem, pláne, hogy a kislányomnak is szerettük volna megmutatni a tesót. Nyilván van veszélye, ha a szobába bemegy az utcáról a látogató, de kérdem én, az kevésbé fertőzésveszélyes, ha egy szűk helyiségbe zsúfolva van 20 ember babákkal együtt?


Most, hogy nem kellett transzfúziót kapnom, nem is figyeltek rám (sem, meg a szobatársaimra sem), a vizit annyi volt napi egyszer, hogy az ügyeletes orvos bekukkantott, hogy mindenki jól van-e, de még a műtéti sebet sem nézte meg, még a zárójelentés kiadása előtt sem. A kórházról annyit, hogy a 2 ágyas szobákhoz szobapáronként (azaz 4 emberre) van 1 fürdőszoba, az 5 ágyasnak saját fürdőszobája van, a szobák és a fürdő is szépen felújított, tiszta, naponta jönnek takarítani, ha kell valami (gyógyszer, kötszer) adnak.


Én szeretem a menzás kosztot, tehát a teát imádtam, de a tejbegríz is az ovis-ízvilág volt, nekem az étellel nem volt problémám. A csecsemős osztály is pozitív, adtak tápszert, mert mondtam, hogy van tejem, de erősen gyógyszerszagú, nem gondolom, hogy a műtét során kapott gyógyszerek, fájdalom csillapítók jót tesznek a babának, erre mondták, hogy pár napig ne is adjak neki a tejből. (A 3. napon, amikor már nem volt gyógyszerszaga, azt adtam lefejve, sajnos nekem itt nem részletezendő okok (tejkő, stb.) miatt nem megy a szoptatás, de cumisüvegből is nagyon szerette mindkét gyerkőc a tejet. Már a kórházban nyugisan szundikáltak, mert így jól tudtak lakni, 1-2 anyukáé nagyon sírt, mert éhes volt, tápszert nem szívesen adnak, mert elvileg a babák pár napig bírják a tartalékaikkal (csak sírnak az éhségtől szegények).


Ruhát adnak, nem is szeretik, ha sajátot adsz rá, elég akkor, ha hazaviszed, de popsitörlőt, pelenkát, krémet vinni kell, mivel veled van végig a szobában a baba, csak fürdetni kell beadni a csecsemős osztályra. A császárosok az első éjszakára beadhatják a babát a csecsemős osztályra, de rosszallóan néznek, ha ezen kívül beviszed, foglalkozzon vele anyuka (ami jogos is, csak esetleg pihennél néha kicsit…).


Az intéznivalók (anyakönyvezés, lakcímkártya, TAJ, stb.) a szobákban falra ki vannak függesztve, ezt apuka intézheti, amíg benn vagytok.


Tehát összegezve: ha problémás voltál (pl. transzfúzió miatt) akkor nagyon kedvesek, segítőkészek, de ha nem volt gond, akkor magadra vagy hagyva, oldd meg, ahogy tudod. Három napot így is, úgy is kibír az ember, cserébe életed legszebb ajándékával mész haza.


Pontszámok:


szülészet állapota: 8

kórtermek állapota: 8

szülőszoba korszerűsége: 8

felszereltség: 9

mellékhelyiségek állapota: 7

orvosok segítőkészsége: a fogadott orvosomé 10, a többié 4

szülésznők segítőkészsége: ha van fogadottad, akkor az 10, a többi rád sem pillant

csecsemős nővérek: 9

kommunikáció: 3

tisztaság: 9

ellátás minősége: 7 (gyógyszer, étel van, jó szó nincs)


Sok sikert, jó babázást mindenkinek!


Mse


Bezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?