Ha ennyire kialvatlan vagy, miért facebookozol?


“Senki nem kényszerített anno, hogy gyereket vállalj. Egy nagy egoista anya vagy! Az én nagymamám bezzeg szülés után 1 órával a földeken dolgozott! Én is vittem le éjszaka 2 óránként a kiskutyámat pisilni, mégsem rinyálok! SZÁNALMAS! Ha ennyire hiányzik az alvás, miért Facebookozol, ahelyett, hogy aludnál?”


Egy ismerősöm bejegyzése alatt kaptam meg a fenti megjegyzést. Mert lemerten írni, hogy örülök, ha 2-3 órát tudok egyben aludni, mert mostanában megsűrűsödtek az óránkénti ébredések éjjel. Aztán ennek a fiatal lánynak azt találtam mondani, hogy én is nagyon okos voltam, mielőtt babám született…


Ismerős mondatok? Úgy tűnik, mostanában megunták az emberek az anyák siralmait. Pedig számomra terápia, ha kimondhatom / leírhatom a hétköznapi nyűgjeimet. Tudom, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb. Na de az miért van, hogy egy munkahelyre, egy főnökre nyugodtan lehet panaszkodni? Vagy éppen az aktuális közéleti problémákra? 


Miért jön zsigerből férfiakból, fiatal nőkből, egy-egy kemény nagyiból, hogy bezzeg, bezzeg, bezzeg! Én meg mondanám, hogy bazzeg.. 


Van helye az empátiának más fajú, nemi identitású, bőrszínű, vallású ember, rengeteg meggyötört, kidobott állat iránt, de az anya, az ugye, csinálja otthon, a négy fal között, az kattanjon be egyedül, az beszéljen csak a barátnőivel, járjon pszichológushoz, oldja meg, DE ne vállalja fel az érzelmeit a nagyközönség (nem csak más szülők) előtt, hiszen, ki kényszerítette? Avagy, minek ment oda? 


Bárcsak eljutna a buddhizmus egy kis csírája minden agyba.


Tudjátok, csak annyi, hogy a szenvedő lények számtalanok, fogadjuk, hogy mindnek segítségére leszünk. 


Ha ezt a mondatot fel tudnák fogni.. á, de hova is gondolok.


Hiszen fiatal, elvileg értelmes nők sírják vissza az idilli 50-es, 60-as éveket, ahol az asszony neve kuss. Ja de mindemellett meg hajrá feminizmus, meg egyenlőség, meg szabadság…


Én meg azt kívánom az ilyeneknek, hogy áldassék nekik egy kisbaba. Aztán mantrázzák életük végéig a saját szavaikat. A nővérem meg azt, hogy az ilyennek ne legyen gyereke, minek belőle több. Végül megegyezünk abban, hogy azért sokat tanulhatna belőle, nagyon sokat. Együttérzést. Mint én, aki baromi okos voltam éveken át, amikor láttam a gyöngyöző homlokú, síró babákkal utazó anyákat. Az ülést rugdaló, a sikítozó, a hisztiző gyerekek szüleit. Hát miért nem tudja már rendesen megnevelni, gondoltam én. Jaj, csak hallgattassa már el valahogy azt a bömbölő csecsemőt, szétmegy a fejem. Ma már szánom azt a naiv lányt, aki én voltam. De mint ezt is, meg kell tapasztalni, hogy átérezhesd. És a bölcs végül nem kritizál, nem oszt észt, nem akarja megmondani a tutit. Ha kérik, segít. Szeret, elfogad. Nem több, nem kevesebb. 


A nagyanyám nem lett bölcs, sajnos. 80 éves múlt, egyedül él, bezárva a gondolataival. Nem hajlandó emberek közé menni. Beszűkült a tudata (hmm, mint egy kisbabás anyának?), na de már 30 éve ugyanaz a nóta. A jóképű fogorvos, aki helyett a nagyapámat választotta. A kemény évek, az állatok, a bikák etetése, a TSZCS, a gyerekek. Munka hajnaltól napestig. Anyámnak pedig az apai nagyanyja volt anyja helyett anyja. Hiába dörgöli az orra alá lassan 30 éve a mama, hogy értetek tettünk mindent… Anyukámnak csak egy kis játék, egy kis foglalkozás kellett volna, a saját édesanyjával. De arra akkor a mama szerint nem volt idő. Pelenkát kellett főzni, mosógép se volt. A mama sokra akarta vinni, a falu legokosabb asszonyának gondolta magát, tanult, varrt, kitűnően könyvelt. A mai napig azt gondolja, csodálatos gyerekkora volt a lányainak. 


Hogy ez hogy jön ide? A 60-as években is voltak gondok, lehet, hogy ha a mamám egy facebook csoportban megbeszélheti a dolgait, ha kibeszélhette volna, kiírhatta volna magából, ma nem azon kattogna. A gondjain. Hogy az anyósa az esküvőjük másnapján kimeszeltette vele a házat, a nagyapám meg hagyta. A sok mi lett volna ha. Ő többet várt az élettől. Gyászolja a meg nem élt életét. Ez most csak egy szösszenet, az ő sztorija. Nem akarok általánosítani, biztos sokan meg könnyen vették az akadályokat, természetesebben.


Szóval hajrá kedves Bezzegék! Rakjátok helyre a picsogó Anyukákat, hiszen minek szültek az ilyenek?! 


V


élet anyaság kritikaBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?