Félek a csecsemőktől. hogy lesz így gyermekem?


Régóta böngészem a kismamáknak, anyukáknak szóló oldalakat, blogokat, hátha találok egy írást, ami hasonló témát boncolgat, mint ami az én problémám. Nos, idáig nem találtam. Ezek szerint más nem érzett még így? Velem van a baj? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést. Nem szeretem ezt az érzést, szeretnék ugyanúgy érezni, mint a legtöbb nő, mikor a gyermekvállalás kerül szóba.


Nemrég múltam harminc, így aktuális lenne a dolog, legalábbis a környezetemből mindenki ezt gondolja. Férjem sosem sürgetett, de látom rajta, hogy már nagyon szeretne apuka lenni, mert gyakran szóba hozza az utóbbi hónapokban, hogy micsoda öröm és boldogság egy gyerek, anélkül nincs is igazán értelme az életnek. Értem persze a célzásokat, csak közben csendben rettegek…


És hogy mitől félek? A csecsemőktől, de úgy rendesen. A legtöbb barátnőm már szült, így adódik a kérdés, hogy miért nem fordulok hozzájuk segítségért. Egyrészt szeretném, ha továbbra is a barátaim maradnának, márpedig az anyukák köztudottan rosszul viselik, ha a csemetéikre vagy általánosságban a bébikre rosszat mondanak. Másrészt nem sűrűn kerül szóba a lelkivilágom, ha találkozok is velük, hiszen Kati épp Pistikén tartja a szemét árgus szemekkel, Anna az álmatlan éjszakákat panaszolja, Juli pedig a férjét szidja, aki teljesen magára hagyja a tennivalókkal. Így az én problémám ilyenkor kicsinyesnek, említésre sem méltónak érződik annak ellenére, hogy sokszor tépelődök rajta. 


Szóval sosem voltam oda a csecsemőkért, inkább csak feszengtem a társaságukban, ha pedig az egyik barátnőm véletlenül a kezembe nyomta az övét pár percre, alig vártam, hogy visszavegye. Nem találom őket cukinak vagy aranyosnak, inkább miniatűr rabszolgatartóknak. Nem úgy a nagyobbak. Vannak ovis, kisiskolás gyerkőcök a környezetemben, akikkel viszont nagyon jól kijövök, sőt kijelenthetem, rajongok értük és ők is értem. Hű, de fura, nem?


Nem tudom megmagyarázni, miért érzek így a picikkel kapcsolatban, de ez az, ami miatt félek belevágni a babaprojektbe. Tudom, tudom, saját gyerek az teljesen más, nem lehet nem szeretni és vannak egyéb közhelyek… De mi van, ha életet adok egy csöppségnek, aki abszolút semmiről sem tehet és képtelen leszek úgy bánni vele, ahogy megérdemelné – emiatt a furcsa fóbiám miatt?


Ti mit gondoltok?

Anita


Bezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?