Belehalok a lányom kamaszkorába!

Pörgő kamaszkor kamaszok


Azt tartja a mondás:


„Egy nő két dologért képes bármire, hogy legyen, és hogy ne legyen gyermeke.”


Mindent megadtam volna 22 éve, hogy gyermekem legyen. Most mégis azt érzem, hogy ezért? Nagyon szégyellem magam.


Közel három évet vártunk rá, már azon voltunk, feladjuk, amikor jött ő: a bűbáj, mosolygós szöszi csaj, aki rajongásig imádta Apát, én marha meg még féltékeny is voltam erre a mérhetetlen imádatra. Mindenki úton-útfélen dicsérte, milyen okos, milyen szép, milyen jól nevelt, milyen udvarias. Hat évig – míg az első öccse meg nem született – ő volt az origó a családban. Három gyermekünk közül ő kapta a legtöbb nagyszülői szeretetet is, mivel sajnos már csak egy nagymama van közöttünk.


Apát már nem szereti, sőt, utálja! Szegény bármilyen módszerrel próbált a leánnyal szót érteni, annak mindig vita lett a vége. Próbálta szépen és finoman, beszélgetéssel.  Csak úgy spontán. Szeretettel. Példálózva. Motiválva. Férfi lévén nagy orgánummal, hátha… Nem és nem.  Így aztán inkább játszik a kicsikkel, próbálja így elszeparálni a vitáktól szegényeket. Nem adta fel, csupán az én kérésemnek tesz eleget.  Éjszakánként pedig engem vigasztal és próbáljuk megfejteni a miérteket.


Én ma ott tartok, hogy éjszakákat sírok át alvás helyett. Azt érzem, hogy az egyetlen lányom és egyben elsőszülöttem kamaszkorába belehalok. Idestova ötödik éve tart a „téboly”, és sajnos nem látszik csitulni. Mindent, ami szülői lélek számára kegyetlenül fájdalmas lehet, megkaptam tőle:


  • Nem törődök vele eleget.
  • Nem hallgatom meg őt.
  • Nem vagyok jó anya.
  • Csak a kicsikkel foglakozom.
  • Nem szeretem őt.
  • Különben is ezért kapom a családi pótlékot, stb.

Természetesen mindezt üvöltve, visítva, magából kikelve és kifordulva. Volt eset, amikor álltam előtte, és az Ördögűző c. film jutott eszembe.


Miközben életem minden egyes másodperce arról szól, hogy ott vannak a tudatomban és a lelkemben. Bármit teszek, az értük történik, hogy nekik jobb legyen, és hiszem, hogy minden jóérzésű szülő ugyanígy gondolkodik. Hajnalban az első gondolatom – miközben a kicsit ébresztem – mit csomagoljak a nagyoknak uzsonnára. Este még a ruhákat hajtogatom, hogy másnapra tiszta legyen a kedvenc nadrág. A munkáról már nem is teszek említést. Semmim sincs (szoktam mondani), csupán a három gyermekem. Nekem nem is kell több, hiszen mindenem megvan csupán azzal, hogy ők vannak nekem! Vagy mégsem? Tudom, nem kellene mindent megadni neki, de én is csak egy gyarló anya vagyok, aki szereti a gyermekeit. Már egyre többször mondok nemet és ragaszkodom az elvárásaimhoz, ami természetesen még több feszültséget hoz magával. Nem tudom, hogyan tovább… Vagy csupán sodródjak? Engedjem el, csak úgy? Most azt érzem, elveszett vagyok.


Nehéz a lelkem minden szempontból. Mardos a lelkiismeret. Lehet, hogy én rontottam el valamit? Miért csinálja ezt velem a lányom? Az elválás rögös útja ez? Mindenki azt mondja, egyszer elmúlik. Valóbban? De mikor már? Miért érzem azt, hogy nem látja már Apát, a tesóit és nem mellesleg engem?


A legfurcsább, hogy a környezetemben lévők mind egytől-egyig pepitában ugyanezekről a helyzetekről és érzésekről számolnak be. Generációs probléma lenne? Túl sok mindent megadunk nekik? Egyszerűen ők ilyenek? A kedvencem:


„Az első eset után meg kellett volna már pofozni, akkor most nem tartanál itt!”


Nem tudom, ebben nem hiszek, de tanácstalan vagyok.


Persze az ember minden elesés után feláll és megy tovább, másként nem is tehetünk! Ám a tudatom mondatja jelenleg ezt velem, a szívem mást diktál. Fájdalmat, keserűséget, szomorúságot, időnként totális kétségbeesést. Egyébiránt szent meggyőződésem, hogy a kamasz leány is ugyanígy szenved ebben az egész helyzetben.


Utálom ezt az egész kamaszkort, úgy, ahogy van! A közhely, amit annyiszor hallgattam, míg kicsik voltak:


„Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!”


Tisztelettel jelentem: IGAZ!


Pörgő


Pörgő kamaszkor kamaszokBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?