Azt mondta a bizottság, autista a kisfiam. Ha belenyugszunk, már nem élne

autizmus


Ádámnak ma van a második szülinapja. Szó szerint a második. Ugyanis pontosan egy hónapja és hat napja az orvosoktól kapott egy újabb születésnapot.


Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e a történetét, végül a barátaink és az orvosaink biztatására úgy döntöttem, hogy ez másoknak is segíthet…


Ádám 9 hónapos koráig nagyon jól fejlődött, sőt, minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a kortársainál néhány dologban előrébb járt. Azonban amikor már azt vártuk, hogy elindul, és a néhány, 8-10 szóból álló szókincsét továbbfejlesztve beszélni kezd, akkor történt valami. Egyszer csak ingatagabb lett, és azt vettük észre, hogy hónapok óta nem fejlődött semmilyen téren az addig mindig új dolgokat mutató gyerek.


Hosszas és szerteágazó orvosi kivizsgálás következett, sajnos nagyon sok tévúttal, fájdalommal és bizonytalansággal teletűzdelve. Azt mindenki látta, hogy valami baj van Ádámmal, de nem tudták/ tudtuk, hogy mi az.


Aztán egy nagyváros megyei szakértői bizottsága megállapította az akkor másfél éves!!! gyerekünkről, hogy autista. A 60 pontos teszt 40 ponttól mondja ki, hogy egy gyerek autista-e vagy sem, mi 60 pontot kaptunk és mellé a következő értékelést:


“Ádám 100 százalék, hogy autista, ez okozza a problémáit.”


Ekkor persze azonnal elkezdtem olvasni a témában, hiszen mindent tudni akartam, mi várhat ránk. Azonban ahogy egyre jobban beleástam magam, jött a felismerés, hogy nem stimmel valami. Abszolút nem ismertem Ádámra a leírtakból, sőt, szöges ellentéte azoknak. A család és a közeli barátok szintén úgy látták, hogy nem illenek rá az autizmus jelei.


Éppen ebben az időszakban kellett mennünk egy újabb kivizsgálás-sorozatra egy pesti gyermekklinikára. Ott elmondtam, hogy eddig hol és milyen vizsgálatokon voltunk már, és a fent említett diagnózist is megmutattam, nagy meglepetésükre. Elmondták, hogy ez teljesen szakmaiatlan kijelentés volt egy ilyen korú gyermeknél, ezen kívül nem gondolják, hogy ez a baja a gyereknek, mivel járni azóta sem tud, szerintük más irányban kell vizsgálódni.


Mondhatnám, hogy meglepődtem, vagy hogy örülni kezdtem, de nem. Azt eddig is sejtettük, hogy nem ez a baj, viszont a bizonytalanság, hogy esetleg más betegsége van, az nem dobott fel minket finoman szólva sem.


Többszöri befekvés és vizsgálatok sokasága után végül eljött az MRI vizsgálat napja.


Még aznap átirányítottak az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet Gyermekosztályára, ahol közölték, hogy baj van. Nagyon nagy baj. Másnap reggel 8-kor a III-as agykamrán keresztül megműtötték Ádámot. Egy hártya akadályozta az agyvíz szabad áramlását a gerinc felé, és a felhalmozódott víz nyomta a szürkeállományát, ezzel roncsolva a sejtjeit.


Mindenki mondhatja, hogy utólag nagyon okos az ember, de én éreztem, tudtam, hogy valami más áll a fejlődés-elmaradás mögött. Ha nem vittük volna tovább a megyei bizottságtól, akkor elveszítettük volna a kincsünket.


Nagyon hálás vagyok az összes közreműködő orvosnak, akik továbbvizsgálódtak, vagy továbbküldtek minket a már meglévő diagnózis dacára.


A történethez tartozik, hogy másfél hónap után büszkén mondhatom, Ádám kapaszkodás nélkül áll, és most már valóban várhatjuk, hogy mikor indul el a nagytesója után játszani.


Ági


autizmusBezzeganya az Instagramon!


Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>


Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!


További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?



Forrás: Bezzeganyag.reblog.hu

Vélemény, hozzászólás?