Amputálták a lábát, majd tüdőembóliában meghalt a beteg

gyaszgyertya-e1454955885607.jpgVagy négy órát váratták az előtérbe, tolószékbe parancsolták, ivás, pisilés nuku, végre vizsgálatok, úgy ahogy és az eredmény vigyem haza, túl van egy trombózison, otthon ágynyugalom és fel se írtak semmit.

Mindenkinek üdvözletem! Az élet kiszámíthatatlan és váratlan helyzeteket produkálhat, azért írom le édesanyám kálváriáját, mert tanulságos. Remélem már egy emberen is tudok segíteni és akkor nem volt hiába. Képzeljünk el egy mindig vidám és fiatalos nagymamát, aki még rollerezik az unokával, hozza-viszi őket és többször gyalogol, mert nem jön a busz és igy hamarabb érek, mondta mindig.

 

Aznap hazaérek a munkából, baj van, fekszik az ágyon, a lábát se tudja behajlítani, a térde mögötti részt fájlalja és sír, pedig nem nyavajgós fajta. Beviszem az ügyeletre saját kocsival, mert mentőt hívni macerás, hisz nagyvárosba lakunk és hozzánk minden közel van, így időt spórolok. Az ügyeleten letolnak, hogy már egyenesen vihettem volna a sürgősségire, mert nagy a baj! Ahhoz képest vagy négy órát váratták az előtérbe, tolószékbe parancsolták, ivás, pisilés nuku, végre vizsgálatok, úgy ahogy és az eredmény vigyem haza, túl van egy trombózison, otthon ágynyugalom és fel se írtak semmit, pedig anno szülés után már volt a lábába trombózis, attól vastagabb is maradt, de most a másik lába fájt és fájt…vissza négy nap múlva mentővel.

gyaszgyertya-e1454955885607.jpg

Jónevű klinika, vizsgálatok, eredménye: érelzáródás a térd mögött, kitakarítják, jó lesz. Megvolt a műtét, sikerült, nem indult be a keringés, le kell vágni a lábfejét, jó ez még talán belefér, mégse az egész lába, gondoltuk. Két nap várakozás, értágítás és a vége: térd fölött vágták, mert nem indult meg a keringés. Húsvét hétfőjén ez is megvolt.

 

Írhatnék itt még három oldalnyit a mai Magyarországon amputált betegnek nem jó lenni, ez még egy történet lenne, és nem lenne benne pozitívum, az biztos. Szóval éljük tovább a kis életünket, de köhögni kezd…Lába fáj, terhelésre fullad, dagad az az egy lába aggasztóan, de a legrosszabb a csillapíthatatlan köhögés.

 

Háziorvoshoz el, aki bár 130-as pulzust mér, de egy köptetővel hazaenged. Közben még elviszem kocsival műlábat csináltatni, mert a TB-s egy istencsapása. Ez volt pénteken, a háziorvosnál hétfőn jártunk és a lábműtéten már régen túl voltunk, októbert írunk, seb csodásan gyógyult, kb.30 óra gyógytorna is megvolt végre lesz használható műláb.

 

Vasárnap ügyeletre újból, anyám akkor már könyörgött, hogy csak vigyem valahova, mert a végét járja. Mivel nemrég jártunk a háziorvosnál, nem gondoltuk, hogy baj van, mondván csak egy kis köptetővel és nátha diagnózissal nem lehet rossz. Ma már tudom, hogy a lehető legrosszabb lett…

 

Ügyeleten már az idős doktornő harmadszori hívására a szomszédból átjöttek a mentősök (egy háztömb)és SBO megint. Onnan Deszk, mert a tüdejére gyanakodtak, de semmi komoly, pénteken hazavihetem. Kedden mikor mentem látogatni, már azzal fogadtak átvitték vissza Szegedre, tüdőembólia.

 

Intenzív osztályon találom, túlélheti talán, karjába vérrög, szívébe vérrög, tüdőbe is, a lábból indulhatott ki. Szerdán altatás, keze műtve, abból már nem ébredt fel… Közben leálltak a veséi, dialízis vagy egy napig, de szombat hajnalban összeomlott a keringése és meghalt!

 

Volt egy ember, történetesen az anyám, akit két éve még mellrákkal is műtöttek és lehet, hogy több odafigyeléssel egy kicsit hosszabbíthattunk volna még az életén, de jó lett volna, csak hetvenkettő volt és bízott benne, ahogy mi is…bocsánat összefolynak a betűk, egy hete sincs, hogy temettük!!!

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?