A vakbélműtét után nem vették észre a Stroke-ot

stroke-806932.jpgEgy olyan ember vált mozgásképtelenné, aki 80 éves kora ellenére kiválóan kerékpározott, a ház körüli teendőket maximálisan el tudta végezni, kedvenc időtöltése a kertészkedés volt, de mindezek sajnos a múlté.

Tisztelt Cím!

 

2016.06.20-án vizsgálatra jelentkeztünk édesapám alhasi fájdalmával. Az előzetes vizsgálatok után (vérvétel, kétszeri rtg., ultrahang) be kellett feküdnie , mert nem tudták megmondani a pontos fájdalom okát. Az ultrahangvizsgálatot végző orvos elmondása szerint 90%-ban nem a vakbél az okozója. De ennek ellenére a sürgős műtétet erőltették a kért CT vizsgálat ellenére, mint mondták már arra nincs idő (később kiderült, hogy túl drága a vizsgálat és ezért nem végezték el.) Még aznap 06.20-án késő délután, óriási metszést ejtettek a hasán. Mivel folyamatosan mellette voltunk, úgy a műtét után is azt tapasztaltuk, hogy furcsa módon már egyből az osztályra került. A műtétet végző orvos elmondása szerint nem volt gyulladt a féregnyúlvány, valószínűsítette, hogy az enyhe, befelé türemkedő sérv illetve a belekre tapadt zsírszövet okozhatta a hirtelen nagyobb fájdalmat. De a zárójelentésen mindezek ellenkezője van leírva. A tragédia még ezután kezdődött. Mint említettem percre pontosan követtük az állapotát és folyamatosan mellette voltunk, vagyunk, ha nem személyesen, akkor telefonon.

 

 Történt így 2016.06.24-én reggel, hogy hívtuk 07.45-or, de nem vette fel, majd a mellette fekvő betegtársa jelentkezett be a telefonba és elmondta, hogy édesapám még alszik és ez túl feltűnő volt számomra, éreztem, hogy nincs valami rendben. 08.30 körült érkezve a sebészeti osztályra, még mindig aludt és reggel 07.00-óta fel sem kelt, nem volt „nyugtalan” nem viselkedett „dezorientáltan”! Keltettem édesapámat, de sikertelenül már ekkor tudtam, hogy nagy a baj, szemhéját megemelve sejtésem be is igazolódott tudtam, hogy agyi infarctusa van. Azonnal szóltam a nővérpultnál, hogy nagy baj történt édesapámmal hívjanak orvos. Tudom, ilyenkor minden perc számít, de türelmesen vártam. Már bő félóra eltelt, mikor újra rákérdeztem és elmondták, hogy szóltak orvosnak, majd jönni fog, de ne gondoljam, hogy az ambulancián, majd a levetkőztetett beteget ott hagyják édesapám miatt. Ismét eltelt egy félóra és jött az orvos megállapította, valószínűleg a diagnózisom megfelelő, de szólnak egy neurológusnak és az majd pontosabban megállapítja. Hát ismét eltelt egy óra mire ez megtörtént. Az orvos kérdésemre elmondta, hogy valószínű infarctusa van, de el kell végezni a CT vizsgálatot. A „sürgős” vizsgálatra kb 12.00-kor kísértük el. A beteg társak elmondása szerint még 07.00-kor ki ment a wc-re, majd nyugodtan visszafeküdt az ágyába, majd 07.30 tájban érkezett egy orvos hozzá vizsgálatra, a hasát megnyomogatta és távozott.

 stroke-806932.jpg

 

A reggeli viziten nem vették észre és egyébként sem vették észre a rendellenességet, illetve az az orvos, aki 2016.06.24-én 07.30-kor megvizsgálta. Mindezek következménye: aluszékonyság, beszéde zavaros, érthetetlen, a bal kezét és bal lábát nem tudja mozgatni, ülni nem tud, fekve sem önálló, mert megfordulni sem tud, egészségügyi szükségleteit pelenkába kénytelen végezni, nyelése nagyon nehézkes, önállóan étkezni nem tud. Mindenbe segítségre szorul. Egy olyan ember vált mozgásképtelenné, aki 80 éves kora ellenére kiválóan kerékpározott, a ház körüli teendőket maximálisan el tudta végezni, kedvenc időtöltése a kertészkedés volt, de mindezek sajnos a múlté.

 

A neurológián eltelt két hét múlva, kórházból kikerülve hatalmas felfekvéssel kellett megküzdenünk, amiről nem tettek említést szóban sem, de a zárójelentésben sem! Egy heti otthon eltelt idő után kerültünk trombózis gyanújával a kórházba, ami téves diagnózis volt. Mivel az otthoni ellátást nem tudtuk megoldani, így fizetős „állami” kórházba sikerült helyet kapnunk némi juttatásért.

 

 Na, még itt vannak még igazán furcsaságok az ápolás körül is, de azt majd a folytatásban. A mai napig nem tudom feldolgozni édesapámmal való történteket, ha kiírom magamból és megtudom osztani másokkal, akkor talán egyszer megnyugvást találok. Köszönöm a lehetőséget!

 

Tisztelettel:

 Tibor

Megosztom Facebookon!
Megosztom Twitteren!
Megosztom Tumblren!


Forrás: Praxis.blog.hu

Vélemény, hozzászólás?