Month: november 2016

A Hoppá kuponfüzettel nem csak a vásárlás olcsóbb!

(X) Játszóházakban osztogatják a Hoppá! ingyenes családi kuponfüzetet, mely több dologban is különbözik a női magazinokban megjelenő kuponakcióktól. Egyrészt nem csupán egy hétvégére szól (amikor is az ilyen-olyan „napokon” embertelen tömeg van a plázákban), hanem december 15-ig bármikor felhasználhatók a kuponok, sok esetben online is. További előnye, hogy kifejezetten a családok érdeklődési körébe tartozó gyűjteményről van szó. Sőt! A Hoppá online oldalon a karácsonyi nyereményjátékon családi pihenést lehet nyerni a Puchner Kastélyszállóba. &#01...
Olvass tovább

Édesanyám nem érhette meg, hogy nagymama legyen

Hosszú-hosszú ideje nem írtam, mert először nem volt rá időm, majd nem volt hozzá erőm, majd nem tudtam mit írjak és végül nem tudtam, hogyan. Így, több mint egy év távlatából tisztulni látszanak a dolgok, s egyre bizonyosabb vagyok abban az első bekezdésben, amivel utolsó posztomat kezdtem: „Egyre jobban bizonyos vagyok benne, hogy semmi sem történik véletlenül. Például pont akkor sikerült munkahelyet váltanom, amikor már úgy éreztem, nem bírom tovább. Például olyan helyre kerültem, ahol társadalmilag is hasznos munkát végzünk és jó emberekkel vagyok körülvéve, akik...
Olvass tovább

10 ajándékötlet családosoknak

Magam sem akarom elhinni, de kevesebb mint négy hét van hátra karácsonyig. Ilyenkor beindul a tanácskozás a családban és a baráti körben egyaránt, és ötletelünk, hogy kinek mit érdemes ajándékba adni. Leírok néhány ötletet, ami felmerült, egészítsétek ki bátran! 1. Utazás Nálam már jó ideje az utazás van a középpontban (karácsonytól függetlenül), és ebből a gyerekeket se hagyom ki. Utazást adni ajándékba azért is jó ötlet, mert teljes mértékben a pénztárcához lehet igazítani. Ha több van, szóba jöhet egy repülős út (fapados repjegy, akciós szállás, stb.), ha kevesebb, akkor ...
Olvass tovább

Nem kövér vagyok, hanem lottyadt

Meglepő, de eltelt egy negyedév, mióta elkezdtem az életmódváltást. Gyorsan eltelt, és megmondom őszintén, nem vagyok teljesen elégedett. Amikor belevágtam ebbe a dologba, nagyon izgatott voltam, vártam, hogy megjelenjenek a posztok, jöjjenek a kommentek, és persze elképzeltem, ahogy egyre karcsúbb és fittebb vagyok. A valóság persze más. Úgyhogy néhány szó először az eredményekről, aztán a kétségekről. Most 64 kg vagyok, ami a 167 cm-es magasságomhoz és a 37 évemhez képest nem rossz (igen, tudom, ahhoz képest meg pláne nem, hogy 5 gyereket szültem, de m...
Olvass tovább

Azt mondták, a kisfiam sosem fog járni

6. rész Sajnos Petyának a test és fejtartásával is gondok voltak, így felkerestünk egy kyropraktőrt. Ő megnézegette, megvizsgálta Petyát és egy pár perces kezelés után („kiskalapáccsal” megkopogtatta a gerince és a koponyacsontja néhány pontját) közölte, hogy havonta egyszer menjünk el hozzá és higgyük el, hogy lesz változás! Amikor kifizettem volna a kezelés árát, nem fogadta el. Mondtam neki, hogy szerencsére vagyunk olyan helyzetben anyagilag, hogy nem okoz gondot. Válasz: Ő is el tudja dönteni, kinek a gyógyulásához járul hozzá így, és ő Petyát választotta! Ilyen...
Olvass tovább

Két nyomásra született meg a kislányom

2009 áprilisára vártuk babánkat, friss házasság, fiatalon, kérdésekkel, kétségekkel telve. Másfél éve voltunk házasok, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. Fiatal voltam-vagyok, féltem rendesen. Szerettem volna babát, de tartottam tőle nagyon, millió bolond kérdés kavargott a fejemben. Így utólag visszatekintve, lehet, hogy tényleg felelőtlen voltam, de – a nehézségek ellenére – szebben sikerült, mint álmomban hittem volna.  24 évesen, másfél év, anyóséknál töltött házasság után, kétcsíkos tesztet tartottam a kezemben. Pedig szedtem a gyógyszert, na de az a fránya 0, 2 száza...
Olvass tovább

Megszívatta a családot a Magyar Konzulátus

Külföldön élünk. Nem így akartuk, nem terveztük, de hosszas mérlegelés után a férjem csak elfogadta ezt az állást. Én gyesen voltam a Kicsivel, a Nagy épphogy óvodás korú. Mikor, ha nem most? Már vagy másfél éve ingázgattunk változó időközönként az „itthonunk” és az „otthonunk” között, amikor is egy szombat reggelen levelet kaptunk a választott városunk önkormányzatától. Érdeklődve bontogattam a borítékot, de a jókedvem hamar elszállt! Rögtön meg is bizonyosodtam róla, hogy a baj nem kevés… Az önkormányzat azt adta ugyanis tudomásomra, hogy a nyilvántart...
Olvass tovább

Már a bölcsiben kiderült: a gyerekem más, mint a többi

Ezek a tipikus mondatok elég jól jellemzik az első időket. A kétkedéstől/tagadástól az elfogadásig vezető utat. Ezt valamilyen módon mindannyian bejárjuk, akiknek érintett gyereke van és akinél valamilyen formában felmerül a gyanú. Nem volt ez másképp velünk sem. A második posztomban leírtam, hogy milyen jelek alapján merült fel a fiam autizmusa, és hogy tíz hónapos volt, amikor először gondoltunk rá. Két és félévesen kapott végül diagnózist. Ahogy azt sejteni lehet, a közben eltelt időben sem ültünk ölbe tett kézzel. Amíg nem kapcsolódtak ...
Olvass tovább

A Mikulással tartom sakkban a gyereket

Alapvetően nem vagyok egy tipikus fogyasztó, és ezt a gyerekemben is igyekszem tudatosítani. Nem kell feltétlenül megvenni valamit, csak azért, mert csillog. (Most nálunk az ötéves kislány révén igazából az egyetlen funkció, amit figyelembe vesz vásárláskor.) Kizárólag azért megyünk el a boltba, amit előzőleg otthon felmértünk, hogy valóban szükséges a háztartásba, és nem hagyjuk magunkat befolyásolni semmiféle akciósnak hazudott, vagy impulzus termékként az arcunkba tolt huszonötödik cukorkához csomagolt apró vacakkal. Na, jó, ez így nem teljesen igaz,...
Olvass tovább